Bemutatkozik új rovatunk szerkesztője
Új rovat indul a Szakuban: egy olyan ember tollából – mit tollából, ecsetjéb?l – olvashattok a japán kalligráfiáról, aki nemcsak beszél róla, hanem szó szerint éli is ezt a m?vészeti ágat. A legcélszer?bb talán, ha mindjárt át is adjuk neki a szót. Következzen hát a Szaku magazin interjúja Gáncs Nikolasszal, az általunk ismert leglelkesebb magyar kalligráfussal.
SZAKU: Kedves Nikolasz, mesélnél néhány szót magadról?
Teljesen átlagos 31 éves fickó vagyok, aki elég sok dologgal foglalkozott már. A ,,keletre vezet? út” a sporttal kezd?dött, mivel több, mint három évig karatéztam.
9 évesen kerültem kapcsolatba a m?vészettel egy szobrász szakkör formájában. Akkor persze szobrász akartam lenni, aztán egy évre rá, amikor elkezdtem rajzolni tanulni, már grafikusként képzeltem el a jöv?t – és ez maradt a végleges döntés. Képz?m?vészeti iskolába jelentkeztem és utána még egy érettségi utáni grafikus képzésben is részt vettem, kés?bb pedig fotózást is tanultam.
A szakma gyakorlása azonban sem m?vészileg, sem emberileg nem elégített ki, ezért néhány évvel kés?bb a középiskolából megmaradt érdekl?dési köröm, a filozófia felé fordultam. Így kerültem A Tan Kapuja Buddhista F?iskolára.
A japán m?vészettel úgy 15 évesen találkoztam el?ször, m?vészettörténet órán. A f?iskolára kerülve a lelkesedésem ismét fellángolt, azonban ekkor már nem a tusfestészet volt az els? helyen, hanem a kalligráfia. A zen felé fordulással pedig egyenesen jött a japán nyelv és kultúra iránti érdekl?dés is.
Azóta lediplomáztam, harmadik éve kalligráfiázom, ötödik éve gyakorlom a zazent, és közben dolgozom.
Hogyan találkoztál a kalligráfiával?
A kínai és japán tusfestményeken gyakran jelenik meg kalligráfia. Eleinte a festészet vonzott – végs? soron sosem vetk?zöm le ,,grafikusságom” -, azonban hamarosan magába szippantott a kalligráfia.
Mit?l más ez, mint a nyugati képz?m?vészet?
Erre nehéz válaszolni. A nyugati m?vészet amolyan ,,faltól falig” alkotás. Számtalanszor mondták tanáraim, hogy töltsük ki rendesen a felületeket. A japán (és kínai) m?vészet viszont akár a hatalmas fehér felületekt?l sem riad vissza, nem akarja megtölteni a papírt. Hagyja, hogy a néz? egészítse ki mindazt, amit lát. Ez engem elvarázsolt.
A modern grafika vagy m?vészet persze már él ezzel az eszközzel, de nézzünk meg egy barokk, reneszánsz festményt, vagy akár egy impresszionista, szürrealista képet – mégha az impresszionizmusra komolyan hatott is a japán fametszetek stílusa – és láthatjuk, hogy mire gondolok.
A kalligráfia azért is különleges, mert a modern tipográfia megjelenése el?tt – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a 20. század m?vészeti forradalmáig – nem volt jellemz?, hogy nyugaton egy szöveg önálló m?vészeti alkotásként funkcionált volna. A kalligráfia pedig err?l szól. S?t a zen kalligráfia gyakran a tanítás eszköze, a buddhista tan hordozója. És miközben egyszer? dolognak t?nik, korántsem az. Kitartó gyakorlással tud az ember olyan könnyeden alkotni, mint a mesterek. Hosszú-hosszú évek gyakorlásával lehet eljutni arra a szintre, ahol már egyszer?nek látszik.
Talán ez a kihívás is vonzott régen, mára viszont inkább a buddhista gyakorlás részének tekintem. A rendszeresség és a kitartás gyakorlásának, a tanulás, a zazen és az elmélyülés eszközének.
Hogyan talál valaki tanárt ehhez Magyarországon?
Eleinte én is elveszettnek éreztem magam. Azt tudtam már 4-5 éve is, hogy tanulni szeretnék, de a könyvek kevésnek bizonyultak (ráadásul csak idegen nyelv? forrás volt, az is nehezen elérhet?en.). Egyedül próbáltam, de úgy nemigen ment.
El?ször egy kínai mesterrel találkozhattam még a f?iskolán – vele fél évig gyakoroltam -, aztán az interneten keresgélve belefutottam egy japán mesterbe, aki akkor Budapesten élt és tanított.
Azonnal felvettem vele a kapcsolatot, és pár héttel kés?bb már járni is kezdtem hozzá. Közben megismerkedtem egy japán sráccal, aki bemutatott egy újabb mesternek is, és amikor mesterem elköltözött Magyarországról, akkor ezzel a másik tanárral folytattam a gyakorlást.
Mostanra már sajnos ? is hazament, de megalapította a Hangarii Shorakukai iskolát, úgyhogy van lehet?ségem másokkal együtt gyakorolni. Heti egy alkalom sajnos nekem kevés, úgyhogy bevallom, a korábban tanultak alapján otthon készítem az újabb és újabb dolgaim. Számomra ez egy mindennapi tevékenység, a napi élet része. Szó szerint hiányozni tud. És valójában így lehet folyamatosan tanulni is. A kalligráfia ugyanis – ahogy a zen – életre szóló gyakorlás.
Vannak még rajtad kívül m?vel?i itthon ennek a m?vészeti ágnak?
Szerencsére vannak. Egyrészt élnek itt igazi japán m?vészek, még ha gyakran csak néhány évig, másrészt a magyarok közt is egyre többeket érdekel, és van aki komoly eredményeket tudhat magáénak.
Japánban jártál már?
Nem, sajnos még nem. Alig várom, hogy láthassam a nagy múzeumok kalligráfia tárlatait, vagy különböz? kiállításokat, és nem mellesleg magát Japánt. Mostanra megérett bennem az elhatározás, hogy hosszabb id?re bevonuljak egy kolostorba zazent gyakorolni, és úgy néz ki, erre hamarosan lehet?ségem nyílik Japánban.
Kik azok a mesterek, akiket mindenképpen érdemes ismerni?
Nehéz kérdés, mert a válaszban mindenképpen benne rejlik saját ízlésem, véleményem. Ha azonban mégis említenem kellene pár nevet, akkor azok talán Hakuin Ekaku, Yamaoka Tesshu és Miyamoto Musashi lenne els? körben. De ott van Ikkyu zen mester is, és még sokan-sokan mások is. Terayama sensei vagy Harada roshi, zen mester például – akivel volt szerencsém már többször együtt gyakorolni – nem kevésbé említésre méltóak.
A kalligráfia képz?m?vészet, életmód, szellemi út…?
Azt hiszem, mindegyik. Vannak, akik m?vészetként gyakorolják, így számukra az esztétikai érték a legfontosabb szempont. Aki viszont életmódként vagy a szellemi gyakorlat részeként gyakorolja, annak számára a puszta szépség mit sem számít.
Ha valaki el akarja kezdeni a tanulást, speciális felszerelésre van szüksége, vagy elég a legegyszer?bb ecset és papír is?
Mindenképpen speciális eszközökre van szüksége. Aki járatos valamelyest a nyugati m?vészetben, vagy járt mondjuk egy m?vészellátó boltban, az tudhatja, hogy külön ecset kell az olajfestészethez, az akvarellhez, a nyugati kalligráfiához, és sorolhatnánk. Így van ez a japán kalligráfiával is. A kalligráfiaecset eleve nagyon különleges, nem hasonlítható máshoz. Ugyanilyen különleges a papír is, amit nálunk rizspapírnak hívnak, bár nem rizsb?l készül. Ilyen eszközöket persze nehéz beszerezni, de kis utánajárással most már nálunk is elérhet?k, nem kell mindent Japánból hozatni.
Ha valakit érdekel a téma, fordulhat hozzád?
Természetesen. Nem biztos persze, hogy bármire tudok is válaszolni, de mindennek utána lehet járni, és talán számos támpontot adhat az is, ha valaki els? körben felkeresi a japan.kalligrafiaklub.hu címen található oldalamat. Felkértek, hogy írjak a szaku.hu-ra is, úgyhogy az érdekl?d?knek ide is érdemes lesz rendszeresen visszanézni.